A KUNG FU a nyugati emberek számára általában a „kínai eredetű” harcművészetek összefoglaló elnevezése. A kínaiak számára a “kung fu” valamely képesség, jártasság, mesterség, művészet elsajátítását, vagy valamilyen – magas szintű – tudás megszerzését jelenti. Így a harcművészetek magas fokon való végzése is a Kung Fu egy fajtája.

A kínai eredetű harci művészetek – a KUNG FU – kialakulása igen hosszú múltra tekint vissza. Sok leírásban található azonban egy közös pont, miszerint a stílusok jelentős része kialakulását a Shaolin kolostorból eredezteti.

A kung fu nem a Shaolin templomban jelenik meg először, hanem már évszázadokkal hamarabb kialakult Kínában. A harci technikákat, mozdulatokat a túlélésükért küzdő hétköznapi emberek alakították ki, hogy megvédjék saját és családtagjaik életét az esetleges – és nem ritka – támadásoktól.

A létező stílusok száma valószínűleg több száz felett van. A stílusok többnyire alapítóik emlékére, az alapítójukról vagy földrajzi eredetük helyéről, esetleg különleges technikáikról; nem ritkán pedig legendákból, történelmi alakokról kapták neveiket. Néha előfordul, hogy két különböző nevű stílus mozdulatai hasonlóak, és az is hogy két hasonló elnevezésű stílus elemei nagyon eltérnek egymástól, mivel más-más forrásokból és eltérő ágakon fejlődtek ki.

Talán túlságosan is sok figyelmet fordítanak az emberek az “elnevezésre”. Kevésbé fontos egy kung fu stílus neve. Az elnevezéstől sokkal fontosabb egy-egy stílus “elméleti rendszere”.

Egy harci rendszer mindig az adott emberi és földrajzi körülmények között jön létre. Befolyásolja az adott kultúra, az emberi szokások és a környezet. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni vagy egyik napról a másikra megváltoztatni.

Mindig számít a stílust gyakorló, harcos, művész, mester, tanítvány személyisége, előélete és aktuális lelki fizikai állapota. Mindezeken keresztül jelenik meg egy-egy kung fu stílus, amivel találkozhatunk a mindennapokban.